Nagyon fontos portfólió kérdések. Tedd fel te is (ha van már mire)!

Ezt a posztot a portfóliókkal kapcsolatos kérdésekre szánom, és megpróbálom leírni azokat a kérdéseket, amit kreatívigazgatóktól vagy korábban a tanáraimtól hallottam.

ELÉG KEREK-E?
Vannak e szöveges megoldásaim? Hosszú "copy"-m? Csak vizuális megoldásaim? Fősoraim (headlines)? Outdoor? Ambient? Digitális munkáim?(Itt sokan abba a hibába esnek, hogy 5 perces videókat csinálnak olyan munkák elmagyarázására amit 2 állóképben ellehetne mondani, vagy nagyon bonyolult weboldal terveket tesznek fel. Ha nem jön le az ötlet 3 másodpercen belül át fogják ugrani). Telefon applikációim? Ugye nem minden munkám "vicces"? És azok amik viccesek tényleg azok-e (folyamatosan tesztelni kell őket idegeneken). Vannak-e komolyabb érzelmeket kiváltó munkáim-e? Vannak-e az én korosztályomon kívül állóknak szóló munkáim? Van-e benne többféle hangvétel stílus? Megmutatom-e, hogy otthon vagyok több különböző grafikai/vizuális világban?



Elég különbözőek- e a munkáimban szereplő termékek/márkák? Vannak e benne technológiai termékek, élelmiszerek, autó márkák, utazással kapcsolatos cégek, (pl. légitársaságok), rendezvények vagy szolgálatatások?

Szövegíróknak: Megmutatom-e, hogy hogyan tudok írni? Röviden? Hosszan? különböző stílusokban?

Art direktoroknak: Megmutatom-e tervező/grafikai képességeimet? Hogy tudok betűkkel bánni (ez egy nagyon fontos tulajdonság)? Vannak-e benne egyszerű vizuális megoldások? Különböző grafikai stílusok?

Túl sok-e benne a „diák” márka? Óvszer, csípős szósz, rovarirtó, energiaszelet/ital?

Ha vannak benne diákversenyekre készült munkák (amiket mindenki követ ismer vagyis tudják mi volt a brief), akkor azok legalább rövid listára/shortlist-re kerültek-e?

Vannak-e benne felesleges magyarázatok (pl. a kihívás ez volt, a stratégia az volt, hogy blabla…")? Ha vannak benne magyarázatok akkor azok mindenki számára érthetőek-e?

Vannak-e önmagukban álló ötletek? Ha igen akkor azokban van-e egy olyan "big idea" amiből egy egész kampányt készíthetek?

Elég tiszta-e a weboldal, könyv kinézete? Nem vonja-e el a figyelmet a munkákról (pl. felesleges grafikai elemekkel, szöveggel)?

Sorrend: A legerősebbel kezdek-e és a leggyengébbel fejezem-e be? Vannak-e egymás mellett egymáshoz hasonló hangvételű munkák? Milyen a ritmusa? Követik-e a szöveg nehéz munkákat inkább vizuális megoldással operáló munkák?



Ha kivennék egy bizonyos munkát belőle akkor az erősítené vagy átlagos színvonalúvá tenné-e?

Melyik a legerősebb kampányom/munkám? Melyik a leggyengébb? Ha tudom akkor vajon ki tudom-e azt venni/vagy helyesíteni?

Ha ki kellene egy munkát választani amelyik a legjobban bemutat téged, vajon melyik lenne az?

Mi a gyengesége a portfóliómnak? ki tudom-e ezt javítani?

Ha bele teszek bármilyen nem reklám vonatkozású munkát (fotók, rövidfilmek, könyvek, egyéb mellékes munkák) akkor az vajon érdekesebbé,tesz-e engem a munkáltató (jelen esetben a kreatívigazgatók) számára? (vagy csak elbizonytalanítja őket, "nem is érdekli ez a szakma annyira")

Tudok-e a munkáimról értelmesen beszélni? El tudom -e mondani mi volt a stratégia, össze tudom-e foglalni a kampányt két mondatban?

Könnyen navigálható-e a weboldalam? El tudják -e olvasni a szövegeket (nem túl kicsi-e vagy akár nem túl nagy-e)? Könnyen megosztható-e (pl. le tudják-e menteni a munkáimat, vagy átküldeni - nem érdemes azon aggódni, hogy ellopják mert ha akarják így is úgy is eltudják)?

Könnyen megjegyezhető-e a weboldalam címe? Van e névjegykártyám? (sokkal hasznosabb mint sokan gondolják)

Felvenném-e magam (vagy inkább az osztálytársam)? Ha igen miért? Ha nem, miért?

Végül, a sajátomnak érzem e portfóliómat (átjön a személyiségem)?


Ezek a kérdések nagyon fontosak. Nagyon remélem, hogy otthon is (hamarosan) rohamosan el kezd majd nőni a jó portfóliók száma és azoknak a minősége (nyilván nem emiatt a poszt miatt hanem azért mert erre többen is rájönnek).

Ezt tudom, hogy már többször leírtam, de meg lehet otthonról is csinálni és nagyon sok ember van csak a baráti körörömben, akik külföldön is simán megállnák a helyüket. Csak ezekre a dolgokra (önmagunk menedzselésére) kell jobban oda figyelni egy picit.

Ha bárkinek van valami kérdése a kérdésekkel kapcsolatban, vagy esetleg több kérdésre kíváncsi, írjon nyugodtan.

Hosszú csend vége

Sajnos egy kicsit elhanyagoltam a blogger énemet, de most majd megpróbálom megint behozni magam. Sok új dolgot tanultam az ügynökségen, amikről írni szeretnék. Ezenkívül sokan írtak portfólióval kapcsolatos kérdésekkel, így erről is szeretnék írni. Sajnos Magyarországon a saját munkánk prezentálása/bemutatása/megismertetése még nagyon gyerekcipőben jár (néma gyereknek…). Ez az ügynökségeknél is gond, mert akármilyen hihetetlenül is hangzik, de sok állásajánlat van, amikre egyszerűen nem találnak megfelelő jelentkezőket, és ennek az egyik fő oka az az, hogy nincs miről beszélni, nincsenek összeszedett portfóliók/munkák (annak ellenére, hogy sok alkalmas ember lenne).


Szóval a következő posztokban ezekről szeretnék majd beszélni.

San Francisco ügynökség körkép: Pereira & O’Dell

Gondoltam, mivel rengeteg új ügynökség nyílt az utóbbi időben, és én sem ismertem az összeset, mielőtt idejöttem, írok róluk egy kicsit. Főleg azért, mert örült tempóban nőnek, és hamarosan (talán ez már meg is történt) berobbannak a nemzetközi szakmába.

Így akiknek szerintem erre a legnagyobb esélye van az a Pereira & O’Dell.
Pár emberrel indultak 2008-ban. Mára már 100 fő fölött járnak, és éppen most nyitják a New York-i irodájukat. Sikerült olyan ügyfeleket megszerezniük, mint Lego, Corona sör (nálunk Coronita - nem tudom miért amúgy), Ubisoft - az egyik legnagyobb videójátékgyártó, Muscle Milk (nagyon nagy ügyfél Amerikában), CODA - egy egy új elektromos autómárka most vezetik be, és nemrég nyerték meg a MySpace-t (aminek a megmentése egy elég nagy kihívás lesz) és még sok kisebbet.

A cég alapító és névadói,

PJ Pereira (jobbra): 20 éves reklám és technológiai tapasztalattal olyan cégek alapításán és felfutattásában vett rész, mint az AKQA (egyik alapító) vagy az AgencyClick. Volt már zsűrielnök Cannes-ban és több nagy nemzetközi fesztiválon.

Andrew O'Dell: szintén az egyik AKQA alapító, emelett még olyan cégek alapításában és vezetésében vett részt min a CARAT és a Lot21.

Egy másik komoly név az ügynökségen Kash Sree, akivel volt szerencsém egy projekten dolgozni még Miamiban. Ő TBWA globál kreatívigazgatói posztjától vált meg, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ő megjárt szinte minden ügynökséget és megnyert mindent ami megnyerhető, olyan ügynökségek kreatívigazgatója volt mint BBH New York, Wieden and Kennedy, DDB vagy Leo Burnett. Nagyon segítőkész volt és barátságos velünk, minden hülye email-ünkre válaszolt.
Ő vezeti majd a New York-i irodát.

Néhány munka tőlük:

Muscle Milk Sexy Pilgrim Case Study from Pereira O'Dell on Vimeo.

LEGO CL!CK Case Study from Pereira O'Dell on Vimeo.

University of Phoenix - Thought Leadership from Pereira O'Dell on Vimeo.

Ami még nagyon szimpatikus velük kapcsolatban, hogy rengeteg kisebb projektjük van, amik érdekesek és ügyesen rajtuk tartja a szakma figyelmét.

Ilyen a pl a Naknek ötletük. Az ügynökség egy részét kihelyezték Alaszkába, egy halászhajóra ahol halászként is dolgozniuk kellett a munkatársaknak.
http://pereiraodell.com/alaska/


Vagy egyszerűen az, hogy az ügynökség megvette az épületük melletti bárt (nagyon régi védett épület), ahol egy koncerteket és reklámos bulikat tartanak, amellett, hogy tökéletes megbeszélésekre is.

Az utolsó ilyen koncerten én is ot voltam és nagyon tetszett. Becsületkassza (a teljes bevétel egy helyi iskolának megy adományként) van és mindig egy éppen felfutóbán lévő zenekar játszik.
Így én a Aloe Blacc-et láttam ott a „How to make it in America” főcímzenéjének szerzőjét).

Akitől sokat tanulhatok a Goodby-nál: Erik Vervroegen

Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy Erik (nekem már csak Erik) :) is a Goodby-nál van, annak meg még jobban, hogy rögtön az első héten sikerült dolgoznom vele az új AIDES-kampányon.

Röviden róla: Belgiumban kezdte art director-ként, mára az egyik, ha nem a legdíjazottabb kreatív a szakmában több mint 70 Cannes oroszlánnal (neki és a brazil Marcello Serpa-nak (76) van a legtöbb) meg persze rengeteg más szobrocskája is. Pont emiatt sok kritika is érte az utóbbi időben. Sokan azzal vádolják, hogy ezek a nyertes reklámok soha nem futottak vagyis nem voltak élesek (scam-ek), ami valószínűleg sok esetben igaz. DE őszintén szólva sokaknak még így „csalással” sem sikerül ilyen minőségű munkát produkálnia. Ide a Goodby-hoz a TBWA párizsi irodájából igazolt át, ahol Executive Creative Director volt, és az ő vezetése alatt 3-szor lett az iroda az év ügynöksége Cannes-ban.

Állítólag amiatt igazolt át a Goodby-hoz (a világ egyik leginnovatívabbnak mondott ügynökségéhez), mert szeretett volna nyitni a digitális és online reklámozás felé (eddig szinte csak tradicionális munkái voltak). Eddig nagyon nyugodt és segítőkész volt. Olyasmi mint valami karate mester (állítólag valóban évek óta űz küzdősportokat). Nagyon vizuálisan gondolkozik, egyszerű és jól illusztrálható ötleteket keres.

Ezek a fő sarokpontjai (ezt egy korábbi cikkben találtam róla):

- a ceruza/filc ereje (csak ha már minden ki van találva, ülj le a gép elé)

- legyen a lehető legrealisztikusabb a kép (perspektíva, helyszín, ruhák stb.)

- legyen tökéletes a layout: ne hagyjunk helyet a fotós/rendező meg az ügyfél ötleteinek

(minden legyen előre megtervezve kitalálva)

- minden verziót fotóztassunk/forgatassunk le. Utólag ezek pótolhatatlanok.

- és persze minden képet/felvételt kérjünk el és jutassunk el az utómunkát végzőknek.

- ha a kompozíció rendben van akkor nagyon fontos, hogy a színek és a fényelés is hozzáadjon az ötlethez ne pedig akadályozza annak megértését.

- a végső layoutnál se próbáljunk olyan betűtípust vagy szöveget ráerőltetni a képre, ami csak

összezavarná azt.

Ezek a pontok persze nagyon egyértelműnek tűnnek, de mégis hasznos őket néha felidézni.

Házifeladat: Art and Copy (dokumentumfilm)

Tudom, hogy sokan látták már (és már több mint egy éves), de meglepően sokan még nem, szóval, bárki akit komolyan érdekel a reklám vagy úgy a kommunikáció általában vegye ki/töltse le/kérje kölcsön, mert érdemes megnézni. Szerintem inspiráló.

Ez a film hivatalos oldala:

http://www.artandcopyfilm.com/

Ma kezdtem. Mi is a Goodby Silverstein?

Ezzel a poszttal megpróbálom bemutatni ezt a nálunk talán nem annyira ismert céget.

A céget Jeff Goodby és Rich Silverstein (előtte a Rolling Stones magazin egyik művészeti vezetője volt) alapította 1983-ban. 6 éven belül már az év ügynöskége voltak az Egyesült Államokban, mára már több mint 600-an dolgoznak a cégnél. Nemrég nyerték meg a Chevrolet márkát (állítólag ez egy 300 millió dolláros szerződés), de a nagyobb ügyfeleik közé tartozik még a Yahoo, Hewlett Packard, Nintendo, Sprint (ez egyik legnagyobb amerikai telekommunikációs cég), NBA, Adobe, Frito Lay/Doritos, Haagen-Dazs, Comcast…

Egy-két elismerés amit az utóbbi időben nyertek el:

"Az évtized ügynöksége" Adweek 2009

"Az év ügynöksége" Media Magazine 2009

"Az év interaktív ügynöksége" Art Directors Club 2009

"Az év interaktív ügynöksége" One Club 2009

Nagyon sok "reklámrocksztár" dolgozik itt (majd róluk is írok egy-egy posztot), és úgy tűnik nagyon nagy a hajtás meg a verseny (a szakmában az itt dolgozókat a reklámszakma tengerészgyalogosainak hívják), de ennek ellenére családiasnak mondható a hangulat és mindenki nagyon kedves volt eddig. :) Meglepő, hogy bevittek bemutatni Jeff Goodby-nak is aki tényleg nagyon kedvesen és érdeklődően beszélgetett el velem (nem intézte el egy "Hello, welcome on board"-dal).

Állítólag két dolognak köszönheti az ügynökség a sikereit. Az egyik az az „alkalmazási technikájuk” (nagyon jó társaság dolgozik itt már az elejétől kezdve, és mindig ide tudták csábítani az új tehetségeket), a másik pedig, hogy folyamatosan adaptálták az új technikákat (ők igazán képesek voltak integrálni az új digitális lehetőségeket a tradicionális kampányokkal).

Csatolok pár általuk készített kampányt/munkát, de érdemes további megnézni a többit is a weboldalukon.

Nintendo Wii, Wario, Youtube take over

Ők készítették a mára már legendás Got Milk kampányt is:

Helló Goodby Silverstein, helló San Francisco

Még két hónappal ezelőtt az egyik "portfolio review-on" figyelt fel ránk a Goodby egyik fejvadásza (az egyik cégalapító, Linda Harless), aztán nem sokkal utána elő is állt egy nagyon jó ajánlattal. Így könnyes búcsút vettünk New Yorktól és a Saatchi-s ajánlatunktól, és átrepültünk a nyugati partra. Mivel nekem van még egy negyedévem hátra (portfolió negyedév), így egyszerre fogok dolgozni és esténként iskolába járni (szerencsére, mivel szakmabeliek tanítanak, így az összes óra munkaidő előtt vagy után van, meg persze az is szerencse, hogy itt San Franciscoban is van Miami Ad School). Péternek (Peter Megler) szövegíró pajtimnak is lenne még egy negyedéve, de ő úgy döntött, hogy kiszáll, mivel neki csak egy jó állás megszerzése volt a célja.

Szóval én már két hete itt vagyok, és nagyon tetszik a város. Lényegesen kisebb mint New York, de zöldebb, lankásabb és sokkal emberléptékűbb.

Az iskola épülete is szép, és egészen jó óráim vannak. Pl. Joel Kaplan-nal aki többek között a Whopper Sacrifice ötletgazdája.

Itt egy videó az iskoláról, és következő poszttal pedig a Goodby Silverstein-t szeretném bemutatni.

Saatchi and Saatchi New York – tapasztalatok

Letelt a 3 hónap (közben sokminden történt, majd hamarosan arról is írok, csak először be akarom hozni magam) itt a Saatchi-nál, ahol sokat tanultam a multik előnyeiről és komoly hátrányairól.

A Saatchi New York már évek óta fogad diákokat a Miami Ad School-tól, és az egyik legjobb gyakorlati helynek számít. Több nagy kampányon volt szerencsénk dolgozni, így egy "worldwide" Thereaflu (Novartis) kampányon, egy Miller Light amerikai kampányon, Eukanuba (prémium kutya kaja) kampányon és elég sokat a Pilsbury (fagyasztott sütemények, klasszikus amerikai márka) új imidzs-kampányán (és még egy csomó apróságon). Az, hogy ilyen sokféle márkán dolgoztunk azért is volt nagyon jó, mert sok különböző emberrel és ügyféllel dolgoztunk együtt. Ezek közül a Theraflu-ra és a Eukanuba-ra sikerült olyan anyagokat csinálnunk, amik úgy néz ki meg is valósulnak (valamilyen - valószínűleg lebutított - formában).

Ezeket sajnos nem rakhatom fel, csak majd ha lett belőlük valami. Az ilyen (biztonsági) dolgokban nagyon szigorúak voltak. Minden szinten volt egy biztonsági őr, mindent el kellett pakolnunk az asztalunkról nehogy valaki, aki csak arra jár lássa, mi az amin dolgozunk.

Elméletileg fotózni sem lett volna szabad, de azért azt megengedtem magamnak.

Az épület West-Village-ben van Manhattan-ben és hatalmas, úgy általában túldimenzionált, minden csillig-villog de azért érezni, hogy nem ma készült. Az épületben több mint 800-an dolgoznak. A kreatív osztály felépítése is elég vegyes volt. Nagyon éles határ volt az új korosztály és a régi motorosok között (akik már több mint 30!!! éve ott dolgoznak).

Az idősebbek pontosan tudták, hogy mi kell az ügyfélnek (tényleg mindig előre megmondták) és így nem is hajtottak minket annyira csak abba az irányba terelgettek, amiről tudták, hogy eladható. Ezt tényleg érdekes volt látni, és sokat tanultam is abból, hogyan kell megérteni, hogy mit akar az ügyfél. A fiatalabb generáció ennek éppen az ellenkezőjét csinálta és várta el. Nagyon hajtottak, és komoly verseny volt közöttük. Gerry Graf ezt támogatta, és jól érezhetően próbált megszabadulni az idősebb generációtól, de hiába (be vannak betonozva). Szerintem ez volt az ő felmondásának a fő oka.

A munka folyamata nagyjából így zajlott: brief. ötletelés (általában 2-3 nap volt rá), első kör (skicceken prezentáltunk általában 5-10 irányt), megint ötletelés. 2. ránézés. a megmaradt ötletek vizualizálása (photoshop layoutok). 3 ránézés. javítások. deck/prezentáció összepakolása (indesign).

Ami még érdekes a Saatchi-ban az-az, hogy rengeteg melót házon belül gyártanak, így van egy utómunka studió, 3 hangstudió, egy fotó studió és egy teljes animációs studió (ahol korábban DC Comics-nak, Disney-nek, Cartoon Networks-nek dolgozó animátorok ülnek) az épületben.

(ja, meg van egy futópálya a tetőn egy konditeremmel összekötve).

Az egészet összegezve sokat tanultam és láttam. Rengeteg nagy előnye van egy ekkora cégnél (ráadásul ennek a központjában) dolgozni. Mindenre van egy ember, vannak erőforrások, rengeteget utaznak (főleg a kreatívigazgatók) de! pont ezek a dolgok gátolják abban a céget, hogy változzon és gyorsan tudjon új dolgokat adaptálni. Rengeteg felesleges megbeszélést/brainstorming-ot ültem végig húsz másik emberrel olyan dolgon ötletelve amit én a Péterrel 10 perc alatt megoldottam volna, csakhogy akkora márkákról és volumenben akkora projektekről volt szó, hogy mindenkinek ott kellett lennie (a márka kreatívigazgatója és az arra tartott kreatív csapat, az account-jai, pr-szakemberek, producerek, moderátor (hogy segítse a megbeszélést), az orosz/olasz/német account-ja a márkának, stratégiai tervező, stb...)

Valószínűleg a közeljövőben nagy változások fognak bekövetkezni itt is. Azért jó volt és ezt is megjártam és a gyakorlat után még freelancer-kedtünk neki egy kicsit ami egy állásajánlattal zárult, amit nem fogadtunk el, mert egy ennél is jobbat kaptunk. :) De erről majd egy következő posztban

(ja, és persze ez idő alatt hoztuk létre a falas blogunkat).

CANNES BRONZ!!!!

http://www.canneslions.com/work/film/entry.cfm?entryid=17245&award=4=17245&award=4

CANNES SHORTLIST!!!

A Telenet Extra szpot bekerült a legjobb 19-be, film kategóriában a Cannes Lions Nemzetközi Reklámfesztiválon. Vasárnap lesz végeredmény, de én már nyilván ennek is nagyon örülök. Muhahaha

Két munkám Cannes-ban (hú de izgi)

A Duval Guillaume-nál (Brüsszel) töltött gyakorlatom alatt sikerült két olyan munkát is összehoznom Robin Stam-el, amit elég erősnek érzett az ügynökség arra, hogy nevezze.

Az egyik ilyen a már korábban posztolt Telenet Extra tévéreklám (itt a hosszabb, nevezett verzió),

a másik pedig a helyi Yahoo News-nak (Vaandag.be) készült, social media-t és a híreket kombináló online kampány.

Itt egy korábbi poszt erről a munkáról.

"Update": most néztem meg, hogy a Vaandag.be nem jutott shortlistre (Cyber kategória) de a Telenet még versenyben van, és pénteken derűl ki az eredmény.

(Amúgy a Duval-nek van már 5 shortlist-je.)

Letölthető könyv -"Oh my god what happened and what should I do" - könyv a

Az egyik tanárunk ajánlotta, pár napja jelent csak meg, én sem olvastam még, de eddig mindenki nagyon dícsérte, többek között Alex Bogusky. A könyvet egy jelenleg az R/GA New York-nál (kreatívigazgatókként) dolgozó kreatív páros, Christian Behrendt és Leif Abraham írta. Ezen a linken bővebben lehet róluk és a korábbi sikereikről olvasni (érdekes például, hogy Christian korábban a nálunk is nagyon „ismert” Scooter zenekar menedzsere volt :)

A könyvet itt lehet letölteni angol és német nyelven (egy "tweet"-et kérnek összesen cserébe)

Saatchi-ból, Gerry Graf új magánakciója

Ezen nem volt szerencsém dolgozni, de tudtuk, hogy Gerry egy non-profit szervezetnek forgat éppen. Ismerős? Itt is ugyanaz van azért, mint ami nálunk, a kreatívok a különböző alapítványoknak készült munkáikban élik ki magukat, ha éppen nincs semmi más (ami megvalósulhat). Csak hát itt más a lépték, mert be tudtak szervezni néhány ismert színészt, köztük Justin Long-ot, aki több amerikai vígjátéka mellett az Apple-kampánnyal lett híres. Most úgy néz ki, hogy ezek a rövidfilmek mennek nagyon (branded entertainment, még ha non-profit akkor is). Nekem tetszik a koncepció, és úgy tűnik, másoknak is, mert két nap alatt már 300 ezer fölött jár a videó nézettsége, és mivel nem minden oldalon "linkeli" innen, ez valójában sokkal több).

Cenzúrázatlan változat itt (be kell hozzá jelentkezni).

Nagyon érdemes olvasni: FASTCOMPANY

Pár hónapja kezdtem olvasgatni az ügynökségen, aztán feliratkoztam a(z online) hírlevelükre is, mert nagyon rákaptam. Ha bárki - nem csak szakmabeli - érdeklődik a jövőt formáló személyek, új dizájnok vagy technikai megoldások iránt, akkor mindenféleképpen járassa.

Minden szám egy nagy témát/személyt (annak munkáját) járja körül, plusz rengeteg érdekes adatot (pl. mi az a top 10 hang effekt ami mindenkiben ugyanazt a hatást váltja ki stb) tartalmaz.

Itt lehet feliratkozni a hírlevélre, amit elég jól személyre is lehet szabni.

Még továbbra is nagyon le vagyunk ebben maradva otthon (a világ eseményeinek, szakmának a követésében). Például szerintem sok olyan munka, ami otthon készül/t, és egy már megvalósult ötletnek a tökéletes másolatának tűnik, egyszerűen a véletlen műve -vagyis a szakma ismeretének hiányának.

Art Director's Club New York-i díjkiosztó - beszámoló

Hát ezen is túl vagyok, érdekes és egészen jól szervezett volt az egész. Sok nagy-nagy név konferált, de a legérdekesebb a már nyolcvan felett járó George Lois volt (nagyon röviden ő vezette be a VH1-t, Tommy Hilfiger-t a Xerox-ot, az ő munkái a híres The Esquire magazin borítók amik ma a Museum of Modern Art - MOMA - gyűjteményében vannak, stb.).

A díjátadó menete is a megszokottól eltérő volt. A díjakat már az érkezésnél odaadták a nyerteseknek (plusz egy szépségkirálynős szalagot, amit én „elfelejtettem” felvenni), aztán volt egy állófogadás, majd egy vetítés, ahol minden munkát egy nagy vásznon tisztességesen bemutattak (ez sokkal szimpatikusabb mint amikor csak bemondják vagy felvillantják a munkát, és az embernek fogalma sincs, hogy akkor azt most mire kapták). Elhangzott egy érdekes előadás is arról, hogy mostantól semmi értelme különbséget tenni reklám, interaktív vagy akár design között, mivel ezek mára már teljesen egybeolvadtak, és csak mesterségesen tartjuk fent a köztük lévő határokat.

Plusz érdekessége ennek a díjátadónak, hogy nemcsak reklámokat díjaznak hanem mindent, ami vizuális tömegkommunikáció céljából készült, így a nyertesek között volt a Zombieland című film főcím animációja, videoklippek, évvégi mérleg (annual report) dízájnok vagy például a New York Times színészekről készült fotósorozata. Mindezek után volt egy másik fogadás/afterparty ami szintén egész jól szerveztek, meg a kaja is finom volt (az Iron Chef egyik nyertese volt az est szakácsa, állítólag). Összeségében nagyon jó volt, kaptunk csekket meg egy-egy jó nehéz „arany” kockát, 15 perc reklámhírnév volt a Rubik Kockás pólómban.

Mivel a Miami Ad School lett az év iskolája (az School of Visual Arts-al együtt) még egy díjat vettünk át közösen az osztálytársakkal.

I have an idea.org (nekünk miért nincs?)

Az ihaveanidea.org ez évben 8. alkalommal rendezte meg, a mára már nagyon népszerűvé és elismerté vált portfolió „kipakolását”/értékelését.

Egyszerre 41 nagyvárosban, egy napon (http://portfolionight.com/8/) zajlik, minden nagyvárosból a legnagyobb és legelismertebb kreatívigazgatók/ügynökségi vezetők részvételével ("speed dating" jeleggel, kb. 5 perce van mindenkinek mindenkire). Ez mára olyannyira népszerűvé vált, hogy fél évvel előre már elfogynak a jegyek, így nekünk sem sikerült bejutni (helyette sikerült a One Show saját ehhez nagyon hasonló kipakolására, majd arról is írok).

Az egyik oka ennek a posztnak, azonfelül persze, hogy érdemes tudni erről a weboldalról illetve rendezvényről, az az, hogy Budapest is beszállhatna a következőbe. Nagyon jó lehetőség arra, hogy az otthoni fiatalok bemutassák a saját portfoliójukat, plusz Magyarország is erősebben kapcsolódna a nagy nemzetközi reklámvilághoz. Én már el is kezdtem levelezni a fő szervezővel/tulajdonossal de ez nyilván több embert vesz majd igénybe, szóval ha bárkit érdekel, írjon (ez évben az Ogilvy volt a főszponzor).

Itt van még néhány ehhez kapcsolodó plakát (minden város saját magának készíti az anyagát):