Design and Layout 1.

Ez az óra hivatott megalapozni szinte az összes többit. A célja, hogy képesek legyünk érthető formába hozni az ötleteinket, legyen az rajz kollázs vagy bármilyen egyéb technika.
A szeánszot Don Tortoriello tartja, aki egy olasz származású (erre egész szórakoztatóan rá is játszik) reklámnyugdíjas, még a kezdetekből. Ő hivatott megtanítani nekünk az alapokat, ahogyan még ők csinálták és ami még mindig működik, csak valamiért hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, ami bevált. Ezenkívül figyelmeztettet még egy pár dologra. Először is arra, hogy ne hagyjuk "hogy pálmafa nőjön a fejünkön". Nem szórakozni jöttünk, hanem tanulni. Jó tudni. És azt is, hogy nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen jópofa is ez az egész és élvezzük, nem magunknak csináljuk. Ez üzlet. (Haha na ne mond már, gondolhatják páran akik ezt olvassák. Bocs mindjárt vége a kliséknek.) És, hogy az ötlet sokkal fontosabb a kivitelezésnél. Ne üljünk órákat a gép előtt szüttyögve hanem inkább addig is gondolkodjunk. Ez is pofonegyszerűnek hangzik, mégis szinte mindenki nap mint nap elköveti ezt a hibát, meg persze ez ellen azzal is lehet érvelni, hogy az ügyfelek már elvárják a csodásan kivitelezett photoshoppolt, animált, majdnem teljesen leforgatott, 3dézett ötleteket. Én például ezzel érveltem neki, amire azt a választ kaptam, hogy úgy kell nevelni az ügyfelet, hogy elég legyen mondjuk egy rajz is ami tökéletesen érthető lehet, és nem mellesleg később több mozgásteret enged. Szerinte ez úgy érhető el, ha jobban bevonjuk az ügyfelet a munkába, és egy-két szakaszt a munkából vele csinálunk végig. Így jobban fog bízni bennünk és esetleg elhiszi majd, hogy abból a kis rajzi-bajziból nagy "worldwide" kampány lehet. Szerinte 75% ötlet és 25% kivitelezés.

Érkezés, bemutatkozás

Sikerült az ünnepélyes évnyitó napján érkeznem ami azzal járt, hogy a 20 órás utazás, meg a 2 órás buszozás után a trópusi melegben (amikor kiléptem a repülőtérről azt hittem, hogy rossz helyen, valami fűtőcső mellett állok) a csomagokkal együtt estem be az iskolába.

Kaptunk kis pendrive-kát, meg névtáblát, meg egy egész jó pólót, amin rajta van egy csomó shortcut Adobe programokhoz – pl. képméretezés=alma+T. Egyébként ilyet egy ideje már lehet vásárolni a híres neves Crispin Porter and Bogusky oldalán, akik amúgy az iskola fő támogatói, vagyis innen vesznek át embereket, meg ellátnak minket tanárokkal.

Leültünk, kaptunk enni-inni, aztán mindenki elmondta, hogy honnan keveredett oda és, hogy hol hallott az iskoláról. Nagy vonalakban vannak brazil, kolumbiai, japán, egyiptomi, francia, dominikai, pakisztáni és persze amerikai csoporttársaim. Az életkor elég változó – 19-től egészen 38-ig. Az iskola alapítója Ron Seichrist és a felesége Pippa Seichrist nagyon kedvesen, és tényleg odafigyelve beszélgettek mindenkivel.

Saját bevallásuk szerint ők nem art directorkat meg szövegírókat képeznek, hanem pop culture engineer-őket (ha valaki tud erre egy jó magyar megfelelőt írja meg, legyen szíves). Ennek megfelelően az iskolában is sok változás
zajlik éppen. Például az iskola "paperless" lett ami azt jelenti, hogy nem nagyon nyomtatnak ki semmit, és végigrakták az összes falat plazmatévékkel, vagy például van wii meg xbox a hallban amivel kötelező jeleggel kell játszani mert ugye ez a jövő és ha nem ismerjük őket, akkor nincs miről beszélni. Aztán mindenkit lefotóztak a kis névkártyájával (addigra már annyira fáradt voltam, hogy még egy mosolyt sem bírtam magamra erőltetni), elmondták az órarendet, körbevezettek, bemutattak a többi ott dolgozónak (pl. Estella-nak, a büfésnek aki annyit sem tud angolul, hogy big and small meg hogy coffe de annyira kedves, hogy inkább spanyolul erőlködőm), és hazamentem.

Ja még végszóként a jó tanácsuk:
"Ne félj hibázni, és hibázz jó nagyot"

Valahol el kell kezdenem…

Sziasztok, csókolom, jó napot, szia Mama.


A nevem Jedlicska Márton, art director. Az év októberében rengeteg felvételivel, vízummal és perselytöréssel járó megpróbáltatás után elkezdtem a híres Miami Ad School-ba art director "szakra" járni, Miamiba. (Ha-ha tudom, hogy benne van a nevében, de több helyen is van.) Ezzel a bloggal pedig megpróbálom átadni azt a tudást, amit az iskolában tanulok. Szóval ez valamiféle kémblog-nak is tekinthető, amit az iskola is jóváhagyott (részben ezért tudom csak most elkezdeni), de egyet mondok: szuper hasznos lesz!
Röviden az órarendről meg az iskola felépítéséről:
(Aki még egyáltalán nem hallott az iskoláról, ezen a linken talál egy csomó infót róla:
www.miamiadschool.com

Az órarendem:

Az iskola abszolút gyakorlott szakemberekre és gyakorlati oktatásra épül.
Egy év (4 negyedév) után jegyek és teljesítmény alapján mehetek majd gyakorlati negyedévekre (más iskolákba, ügynökségekre – amelyek listája gyakorlatilag az egész világot lefedi – szerintem ez a legjobb dolog az iskolában). Nincsenek vizsgák, sok és sokféle feladatok viszont annál inkább.


Brainstorming: szerda, 19.00–22.00 – terem: New York
tanár: Murillo Jorge
Design & Layout: szerda, 13.00–16.00 – terem: Graphic Design Studio
tanár: Tortoriello Don

InDesign: csütörtök, 13.00–16.00 – terem: Beijing
tanár: Gonzalez Capron Kimberly

LAB 702 Photoshop: szerda 9.00–12.00 – terem: Hamburg,
tanár: Furgiuele Kristy

Vendég előadó (a világ minden részéről, csak a mi kedvünkért) – minden hétfőn, 17.00 - 19.00 – terem: Gallery,


A maradék időben pedig az általuk, meg a kívülről kapott (ügynökségektől kapott éles briefek) feladatokat kell csinálnunk, ami az elején nem volt olyan vészes, de most már kezdenek rámégni.



Most pedig a jegyzeteim alapján megpróbálom behozni a lemaradást.

Hajrá!